Címke: pozitív világszemlélet

Az első gluténmentes hónap

Forrás: pixabayHihetetlen, de már eltelt egy hónap a dietetikusnál tett látogatásom óta, így már 30 napja próbálom a konyhát gluténmentesen vezetni, gluténmentes ételeket főzni Lyányomnak. A dietetikustól kijőve zsongott a fejem a sok információtól, bennem volt egy nagy adag “Úristen, ezt képtelenség megcsinálni” érzés. Megnézve, hogy most hogy állunk a gluténmentes konyha és étkezés terén nem is értem miért 🙂 Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lazits!

 

rest-52495_640

 

Itt a tavasz, jön a tavaszi nagytakarítás, ne csak a lomokat rakjuk ki, hanem próbáljuk meg elengedni a rossz emlékeket is. Először valószínű, hogy nem fog menni, mert ragaszkodunk hozzájuk, de ha megpróbáljuk megtalálni bennük a szépet, ha elfogadjuk, hogy akkor és ott az volt a legjobb döntésünk talán könnyebb megbékélni velük.

 

Ne csak a nagy dolgokat gyomláljuk ki, hanem a kicsiket is! Ne mondogassuk magunkban, hogy már 10 helyre elküldtem az önéletrajzomat, de még vissza se szóltak. Ne bizonygassuk, hogy mi milyen béna szakácsok (a szakács szó helyet mindenki értse oda valamely általa kedvelt, de kevésbé profin űzött tevékenység megnevezését), rossz anyák (itt is cserélhető az anya, a ránk illőre), kövérek/soványak, öregek stb vagyunk. Ezzel nem nyerünk semmit. Használjuk ki, hogy ilyenkor természet megújulása minket is megújulásra ösztönöz, és dobjuk ki a szemetet.

Esik a hó!

Reggel van, állok az ablaknál, egyik kezemben a kávés bögrém, másikban a kisebbik gyerek, és bámulok kifelé. Nem hiszek a szememnek. Minden csupa hófehér, és még ebből a távolságból is látszik, hogy vastagon hófehér, nem csak egy vékony rétegben, hanem legalább 10 cm vastagon. Állok és nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e neki, vagy búslakodjak.

 

A gyerekek nem férnek a bőrükbe: “Ugye szánkóval megyünk oviba?” – így a nagy, “hhó-ho-hó” hajtogatja a kicsi. Igen, hó, igen szánkóval.

De velem mi lesz?! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Új év, tiszta lappal

http://www.bigfoto.com/themes/food/drink-3yp1.jpgItt az új év, ilyenkor vannak akik fogadalmat tesznek, hogy leszoknak a dohányzásról, rászoknak a mozgásra, lefekszenek időben aludni, rendszeresen felhívják régen nem látott rokonaikat, nem esznek több édességet, több gyümölcsöt esznek, a sort végtelenségig lehetne folytani.

Persze vannak akik nem fogadnak meg semmit, mert úgy gondolják, hogy úgyse tartják be, és sajnos általában nekik van igazuk. Ezek a hirtelen felindulásból elkövetett fogadalmak pár nap, jó esetben pár hét után már csak kellemetlen emlékek. Még egy elem az “ezt se fejeztem be” listán. Bár szerintem bennük is ott motoszkál pár dolog, ami sehogy se fért bele az elmúlt (pár) évbe, de szeretnének megcsinálni, megváltoztatni.

Pedig egyszerű a megoldás. Csinálni kell. Akkor is, ha kényelmetlen, akkor is ha úgy érezzük, hogy túl sok erőt követel tőlünk, és akkor is ha mintha minden és mindenki összeesküdne ellenünk, hogy ne tudjuk véghez vinni. És ha mégis “hibázunk”, akkor se szabad abba hagyni, folytatni kell, mintha a kihágás meg se történt volna. És így, észre se vesszük, de az új, jó szokások mindennapjaink részévé válnak, a régieket pedig már csak rossz példaként emlegethetjük ismerőseinknek.

Úgyhogy, tessék belevágni, még ma, nincs halogatás, hogy majd hétfőtől!

De jó hogy van: Matrica

Nagyon örülök, hogy van matrica. Akinek kisgyereke van az tudja miről beszélek.

Viszonylag olcsón lehet örömet szerezni 1,5  éves kortól 10 éves korig.

Nagyon okos találmány a matrica, a matricás könyv méginkább. Órákig elvan vele  a lányom, keresgél, leszed, ragaszt. Mindegy hogy állatos, mesés, csillogó, vagy sima.

 

Ugyanakkor nagyon tudom utálni a matricát, amikor megtalálom felragaszva a konyha asztalra, a befizetendő csekkre, vagy a bejárati ajtóra. Hiába minden jó dolognak vannak árnyoldalai.

Új év – új fogadalom?

Nagyon sokan kezdik úgy az új évet, hogy megfogadják hogy most aztán leszoknak, lefogynak, elhagyják, összejönnek, megváltoznak, nem változnak, sikeresek lesznek, rendet raknak a fejükben, az asztalukon. A lista tetszés szerint folytatható, mindig van mit megfogadni, mert soha sem vagyunk elégedettek magunkkal és a világgal magunk körül. És ha már fogadalom akkor a legjobb valami dátumhoz kötni, például a január 1-i naphoz. Amúgy is sok változást hoz mindig ez a nap az életünkben, törvények veszítik hatályukat, lépnek életbe, lecseréljük a naptárat és sokan úgy gondolják, hogy az életüket is – ha nem is teljesen lecserélik, – de megváltoztatják. Van értelme?

Jó kérdés. A legtöbb fogadalom csak pár napig tart, esetleg egy hétig. Mit rontunk el, mit kéne másként csinálni? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az igazi nő…

hordhat csini, rózsaszín szoknyácskát, játékos loknikat, tökéletes sminket, lakkozott körmöt vagy nadrágot, szigorú kontyot, szemüveget.

Nem ez számít.

 

Az igazi nő csicsereghet csacskaságokat vagy beszélhet “világmegváltó” gondolatairól. Lehet hízelkedő kiscica vagy anyatigris.

Nem ez a lényeg.

 

Az igazi nő lehet kozmetikus vagy gépészmérnök (vagy akár a kettő egy személyben). Ez sem döntő… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

“Ha egy adott térben, …

adott erőforrásnál az anyagi részecskék száma sokszorosára növekszik, akkor egy-egy részecskét sokszorosára növekvő impulzus ér, amire sokszoros impulzusválaszt kell adnia, következésképp a részecske instabilitása szükségszerűen nő.”

 

– Miért pont nálunk lenne másképp? Különben is furcsa szerzet az iparosodott ember: drasztikusan átalakítja környezetét, aztán meg azon fáradozik, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodjon. Ezekben a képlékeny helyzetekben a jól bevált életvezetési stratégiák, hagyományok, szokások csődöt mondanak. Marad a hajszoltság, az idősürgetettség a bizonytalanság érzése… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hűséget fogadtam…

Sokszor mondják: Hűséget fogadtam, nem vakságot. Ezzel én tökéletesen egyetértek.

 

Nagyon jót mulattam magamban egy kedves fiatal barátnőm írásán, melyben zokon vette, hogy férje más nő dekoltázsát is alaposan megszemlélte. Ha belegondolok, egy izmos kocka has számomra is figyelemfelkeltő, mégha üres is a fej. És ez tulajdonképpen nem befolyásolja férjemhez fűződő viszonyomat.

 

Kislánykoromban úgy gondoltam, hogy a szerelem vak, és ha egy fiú szeret, csak engem lásson, és minden körülmények között szeressen, még ha nem is vagyok olyan  csinos, fitt, mosolygós, kedves, jókedvű, szexi, akkor is. Az igazság itt is valahol középen van. Természetesen tenni kell azért, hogy vonzók legyünk, a kitérdelt mackónadrág valóban nem vonzó, és kell valamiféle lelki kötődés is, mert a szexi dekoltázs nem tart össze egy életen át.

Mi együtt nézzük a dekoltázst. Ha valaki csinos, felhívom rá a férjem figyelmét, ha esetleg elsiklott volna a figyelme felette. Nem hiszem, hogy ezen múlna a boldogságunk.