“Zabotto” – kísérletező kedvűeknek

A gabonák közül jelenleg a zab tűnik a legegészségesebbnek, mert megkímél több civilizációs ártalomtól (gluténmentes) és fokozatosan felszívódó szénhidrát tartalmának köszönhetően sokáig jóllakottság érzését kelti. Nem elhanyagolható még magas rosttartalma, ami a székrekedés megelőzésében hasznos, valamint vitamin- és ásványi anyag tartalma sem, ami többek között idegrendszerünk állapotára van kedvező hatással. Tény, hogy pályafutását takarmányként kezdte, de ez máskor nem zavarja az embert. (Évtizedekkel ezelőtt német vendégeink vonakodva kóstolták meg a kukoricát, mondván, hogy azt a disznóknak adják, aztán meg két pofára zabálták…)

Kipróbáltam egy-két zabpelyhes muffin receptjét, de valahogy nem lett sütemény állaga. A végén én lettem zabos, és úgy döntöttem, a sós íz irányában próbálkozom. A rizotto trutyis állagának kedveléséből kiindulva készítettem el – ugyanazzal a módszerrel –  a “zabottót”:

Zsiradékon apróra vágott hagymát dinszteltem, megpirítottam rajta kísérletképpen 20 dkg zabpelyhet, majd óvatosan 2 gerezd apróra vágott fokhagymát. Föllazítottam az alját egy kis száraz fehérborral, majd takarék lángon apránként hozzákevergettem bő 6 dl húslevest. Mindig akkor öntöttem hozzá a következő adagot, amikor az előzőt már beitta. (Ez gyorsabban bekövetkezik, mint a rizsnél, mert nem várható tőle olyan mértékű puhulás a rosttartalma miatt.) Levettem a tűzről, belekevertem 5 dkg vajat és 5 dkg reszelt sajtot, ízlés szerint sót, borsot, majd födő alatt kb. 10 percig pihentettem.

Érdemes csak annyit csinálni belőle, amennyi rögtön elfogy, mert újramelegítve már nem jó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.