Kövér vagy gyereke lesz?!

Egyre kisebbek a nadrágok, egyre magasabbra kúszik a mérleg nyelve. Persze, ezek mind természetes dolgok, de elég fura érzés, főleg amikor az ember lánya azt olvassa, hogy még nem szabadna látszani a babának. És tényleg látszani nem látszik,  de a farmeromat már nem tudom begombolni. És igen, fölszedtem pár kilót, nem sokat, de az okos könyvek szerint még ez is korai. Van amikor megfogadom, hogy nagyon odafigyelek arra, hogy mit eszek, mennyit, és az édességet meg messziről elkerülöm. Aztán van amikor legyintek az egészen, végül is az első után is visszafogytam, remélhetőleg most is sikerülni fog.

 

Egy dologra rájöttem, hogy a csokit, sütit egyéb nyalánkságokat ki tudom váltani különböző olajos magvakkal. Lehet hogy kalóriára nem nyerek semmit, de azokban legalább vannak értékes anyagok is a szénhidráton kívül. Így napi 5 dkg-ot engedélyezek magamnak a diákcsemegéből, szígoruan egyessével elropogtatva a magokat – úgy tovább tart :-). És rengeteget iszom. Állítólag az éhségérzet és a szomjúság könnyen összekeverhetőek, van hogy csak szomjasak vagyunk, de mi éhségként dekódoljuk a dolgot. Szóval megpróbálok bevetni mindent kaja fronton, amit tudok, de koplalni nem vagyok hajlandó.

 

A másik oldal a mozgás megvan. Kertészkedem, busszal járok – ami sok gyaloglást jelent :-), és igyekszem eljutni kismama tornára is. Meglátjuk mire lesz elég. Egyenlőre irigykedve nézem azokat a kismamákat, akiknek csak a hasa gömbölyödik, ő maguk nem. Azt már most látom, hogy nem én leszek az, akiről azt mondják, hogy jé, hátulról nem is látszik rajta, hogy babája lesz. Ez van, valószínűleg genetika, biztos belejátszik az életkor is, és igen sajnos az önuralom hiánya is 🙁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.