Kismamanapló – a nemzetközi helyzet egyre fokozódik

Eltelt újabb 4 hét, újabb orvoslátogatáson vagyok túl, és orvosilag nagyjából minden rendben, de azért mindig találok aggódni valót, és a kellemetlenségek se csökkennek. Az első babánál az utolsó 1 hetet leszámítva nem éreztem magam “terhesnek”. Most még épphpogy a felén vagyok túl, de már többször volt, hogy előjött az érzés, igen terhes vagyok.

Néha kicsit adminisztratív feladatnak tűnik az egész terhesgondozás, főleg hogy sokszor úgy érzem, az engem zavaró problémákkal senki sem foglalkozik, mivel azok még nem érték el a súlyosságnak azon fokát, amikor tenni kéne ellene. Az hogy nekem nagyon kellemetlenek egy dolog, ezt mindenki nagyon sajnálja, de segíteni nem tud.

Tehát beavatkozni nem kell, már nincs sok hátra a felén túl vagyunk :-). aztán ilyenkor belegondolok, hogy az utolsó harmadra mondják, hogy az a legnehezebb része, nekem meg már most… Ne de miről is van szó? Négy hete írtam, hogy az ereim nem örülnek a terhességnek, ez egyre fokozódik, és sajnos nem csak a lábam az érintett.

Magunk között vagyunk, 🙂 így elmesélem: A lágyéki szakaszon elég sok vénás csomó keletkezett, amelyek nagyon fájdalmasak tudnak lenni. Ha egy kicsit megnyomom ülés közben, akkor sántikálok rendesen, és legutóbb egy tüsszentésnél azt vártam, hogy ömlik majd a combhajlatomból a vér, mert érzésre teljesen olyan volt, mintha szétdurrant volna egy. Erre a problémára eddig egyetlen megoldási javaslatot kaptam, pihenjek sokat, polcoljam fel a lábam, igen de a combom hátulján és a fenekem is vannak visszerek, tehát az se jó, ha sokáig azon van a testsúly.

Most éppen egy gyógynövényes borogatással próbálkozom, az érzés kellemes, remélem hatásos is lesz. Ami fura, hogy igazán csak a jobb lábam a “bibis” (lányom szava szerint), a balon nem látszik semmi. Így elég lesz majd azon a lábamon hosszúnadrágot hordani 🙂

A vérszegénységem továbbra is fenn áll, olyannyira, hogy ha nem javul akkor be kell avatkozni, ami nem sok jót jelent. Úgyhogy szedem szorgalmasan a vasat, fokozatosan emelve az adagot, hogy lássam mikor van az a pont, amikor már nem szívódik fel az összes.

 

Jobban végig gondolva, a szervezetem elég lerabolt állapotban kezdett bele a babanövesztésbe, hiszen épphogy abba hagytam a szoptatást, plusz a tavalyi évem lelkileg se volt egy egyszerű, hiszen 10 hónap ápolás után vesztettem el anyukámat. Valószínű ezek mind hozzájárulnak ahhoz amivel most szembe kell néznem, és amivel ez a baba “jár”.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.