Kismamanapló – a boldog “befejezés”

Nagyon régen nem írtam már, pedig rengeteg minden történt.  Legjobb, ha szépen sorban ezeket is elmesélem:

 

Rendszeresen jártam a hetenkénti vérvételre, NST-re, hol rosszabb, hol jobb eredménnyel, de sikerült megúsznom a kórházat egészen a 36. hétig. Ekkor már muszáj volt befeküdnöm, azzal, hogy még ha nem feltétlenül kell nem indítják meg a szülést, várunk egy kicsit. Így is lett, egy csütörtöki napon újra beköltöztem, naponta NST, mint kiderült az így kapott görbe 24 órára előre jelzi a baba benti állapotát, vagyis ha a reggeli mérésen ő jól érzi magát ott bent (rendesen ver a szíve, mocorog, akkor nagy valószínűséggel az elkövetkező 24 órában nem lesz vele baj (szakértők ezt biztos jobban tudják megfogalmazni, nekem ez jött le).

 

Tehát bent feküdtem a kórházban, szedtem a gyógyszerem folyamatosan, így már a viszketés is elviselhetővé csökkent, naponta vérnyomás mérés, NST és a tudat, hogy én innét már csak gyerekkel együtt megyek ki 🙂 Ez biztos volt, hogy mikor lesz az a távozás az még nagyon nem. A nőgyógyászom, szülésznőm mind biztatott, hogy lehet hogy megindul magától, mert a jelek erre utalnak, ha meg nem akkor megindítják a szülést, legkésőbb következő pénteken (az már a végső dátum lett volna, 38. hetet kezdtem volna azon a szombaton, és azon túl már nem lehet hordani ennél a betegségnél). Kedden egy ellenőrző vizsgálat, kedvező hírek, hogy  valószínű menni fog ez magától is 🙂

 

Úgy is lett, egyre fokozódó fájásokkal (10-15 percesek) sétálgattam a kertben, majd délután hosszasan zuhanyoztam, döljön már el szülünk vagy nem szülünk. Egyre rövidültek a fájások, de még mindig 7-10 percesek, de egyre kevésbé tudtam beszélni közben. A vacsorát már úgy ettem meg, hogy közben elég sokszor fel kellett állnom – nekem fekve nagyon nem esett jól, állva elviselhetőbb volt. Újabb zuhany, majd telefon a szülésznőnek, hogy 2 perces fájásaim vannak, és a magzatvízből is jött már. Átkísértek a szülőszobára, az 50 méteres úton 2x álltunk meg “fájni”. Bekerültem a szülőszobába, és pillanatok alatt – legalábbis az elsőhöz képest  – megszületett lányom (3500 g, 55 cm). Egészséges, jól evő, alvós baba. 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.