Lekvár…

Szerző: Kikerics

 

Zöldellnek a fák, elárasztottak mindent a virágok és érik az eper. Ez bizony nem mást jelent, mint hogy elő a szombat délutánokkal és kötényekkel: itt a befőző- szezon! Az eper csak a kezdet, és nem érdemes lemaradni róla.

Elsőként – még mielőtt bármi másba fognánk- felejtsük a befőzéskönnyítő miegymásokat, mert igaz ugyan, hogy időt spórolunk velünk, de a minőségből annyit veszítünk, hogy bármelyik nagyáruház lekvárja kenterbe verheti művűnket és igencsak egészségtelen is. Ha nincs időnk befőzni, fogadjuk el! Bármelyik piacon találunk olyan nénit vagy bácsit, aki finom házi lekvárral örvendeztet meg minket elérhető áron.

 

Ha úgy döntünk, rászánjuk magunkat, ne felejtsünk néhány előkészületet.

  1. Nézzünk megtöltendő üres üvegek után. Találhatunk a saját konyhánk táján, az anyukánkéban, de lehet, hogy valamelyik barátnőnk is tárol felesleges halmokat belőle. Ha nem találunk más utat, csak akkor vegyünk!
  2. Keressünk környékbeli termelői piacokat! Így nemcsak a kistermelőket támogatjuk, hanem finom alapanyagokhoz is juthatunk, megfelelő áron. Ha budapestiek vagyunk, akkor ellátogathatunk a nagybani piacra is. Egyéni látogatóként is belépőjegyet kell fizetnünk- ha csak nem séta-üzemmódban, egyetlen táskával akarunk bemenni-, de olcsón és gyorsan megtölthetjük kocsink hátulját mindenféle finomsággal.
  3. Ne higgyünk a szokásos cukor- gyümölcs aránynak! 9 rész gyümölcs és 1 rész cukor is tökéletes lesz, csak tartsuk be anyáink aranyszabályát: a megtöltött üveg szájára húzzunk celofánt, tegyünk rá egy késhegynyi szalicilt és újabb réteg celofánt. Tökéletes lesz!

 

Már megvan a gyümölcs, sorjáznak az üvegek, a cukor pedig bekészítve? Vegyük elő szebbik mosolyunkat- esetleg állítsuk csatasorba rendelkezésre álló kedvesünket és a munkából kizárhatatlan, játszós ruhába öltöztetett gyermekeinket- és vágjunk bele! A gyümölcsöket alaposan megmossuk- akár több alkalommal is-, kimagozzunk és darabokra vágjuk. Ha van időnk és inkább dzsem állagú lekvárt szeretnénk, akkor nagyobb darabokra, ha inkább a folyékonyabb állagot kedveljük, akkor vágjuk fel és botmixerrel turmixoljuk. Helyezzük megfelelő méretű lábosba- ne feledjünk, kevernünk is kell majd!-, azt pedig a tűz fölé. Ezzel el is kezdtük. Amikor a gyümölcs már egyet rottyan, tegyük hozzá a megfelelő mennyiségű cukrot- ez lehet befőzőcukor is, s ha édesebben szeretjük, változtassunk az ajánlott arányon. Miközben a lekvár készül – gyümölcs fajtájától és mennyiségétől függően akár 4-8 órát is igénybe vehet-, időnként nézzünk rá, keverjük meg, nehogy az alja leégjen. Ettől függetlenül azonban a befőzés alatt csinálhatunk mást is: a vasalás, egy magazin, vagy egy társasjáték is belefér. Vagy ugyanezen idő alatt előkészíthetjük az üvegeket is. Ha mosogatógépünk van, igencsak szerencsés a helyzetünk. Az üvegeket és a tetőket helyezzük a gépbe, állítsuk be a legmagasabb hőfokot és az eco- programot. Amikor a menetidő lejárt, vegyük ki az üvegeket. Ha jósorsunk- férjünk, szüleink, pénztárcánk- még nem ruháztak fel minket egy ilyen csodamasinával, akkor egy jó nagy fazékban tegyünk fel vizet forrni. Amikor már elérte a forráspontot, néhány percre az üvegeket és a tetőket is tegyük bele. (Igen, pont úgy, mint a cumisüveg kifőzésénél!) Ez a pár perc bőven elég a csírátlanításhoz. Segíthetünk magunknak azzal, ha felhasználjuk a fiók mélyén kallódó grillfogót, így biztosan nem égetjük meg magunkat.

Amikor a lekvár már megfelelő állagú (Ki – ki döntse el, neki mikor felel meg! Kóstolással könnyen eldönthetjük, mikor jó és a gyerektesztet is bevethetjük. Vajas kenyér, rajta friss lekvár. Ha a gyereknek ízlik, akkor készen vagyunk.), merjük tele az üvegeket egyesével, s amint egy üveg tele van, alkalmazzuk a 3. pontot. A celofán-szalicil- celofán rétegre csavarjunk fedőt és néhány percre állítsuk az üveget a feje tetejére. Ha az összes üveget telemertük, fejre állítottuk és a néhány perc is eltelt, rakjuk az üvegeket dunsztba és néhány napra felejtsük el őket. Kb. négy nap múlva vagyunk teljesen készen, ekkor kerülhetnek a lekvárok a spájzunkba. Vagy rögtön a család hasába.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.