“Ha egy adott térben, …

adott erőforrásnál az anyagi részecskék száma sokszorosára növekszik, akkor egy-egy részecskét sokszorosára növekvő impulzus ér, amire sokszoros impulzusválaszt kell adnia, következésképp a részecske instabilitása szükségszerűen nő.”

 

– Miért pont nálunk lenne másképp? Különben is furcsa szerzet az iparosodott ember: drasztikusan átalakítja környezetét, aztán meg azon fáradozik, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodjon. Ezekben a képlékeny helyzetekben a jól bevált életvezetési stratégiák, hagyományok, szokások csődöt mondanak. Marad a hajszoltság, az idősürgetettség a bizonytalanság érzése…

Talán legjobb, ha bölcsen elfogadjuk, hogy életmódunk természetessé vált része a káosz, a fejünk fölött tornyosuló hullámok. Viszont ott a tudat, hogy jó úszók vagyunk. A lényeg, hogy ne számítsunk a mentőövre, hanem belső erőnkből, kreativitásunkból merítsünk.

 

Íme néhány ötlet a céljai, feladatai közötti viszonylagos rendteremtéshez a biztonságérzet jegyében:

 

1. Önismeret:

Az egyik legtöbb bátorságot igénylő tevékenység az önmagunkkal való szembenézés. Enélkül mégsem képzelhető el céljaink pontos megfogalmazása. 4-5 napon keresztül vezessen naplót, melyben minden alkalommal, amikor valami új tevékenységbe kezd, időpont megjelöléssel jegyezze le. (Legyen az akár csak munka közben egy elolvasott blog – mondjuk a miénk 🙂 vagy egy kávé szünet.) Írja le azt is, hogy közben milyen érzései vannak (feldobott, fáradt, nyugtalan, unott, lendületes, gépies, stb.) Meglepő és hasznos eredményekre vezethet. Kiderülhet, mikor van a nap folyamán a legtöbb energiája, mivel mennyi időt tölt – és ezek közül mi lenne nélkülözhető.

 

2. Térbeli rend:

Minden olyan holmit távolítson el környezetéből, melyek csak zavaró ingerforrásként hatnak, csak az legyen Ön előtt, amire az adott feladathoz szüksége van.  A cél, hogy megnövekedjen a tere, átlássa azt, és ne terelje el semmi a figyelmét! – Erre a célra ki lehet nevezni egy “majd átnézem, később elintézem” fiókot az asztalban vagy polcot a szekrényben.

 

3. Jelenlét:

Csak azzal foglalkozzon, amit éppen csinál. Ha közben egy másik probléma aggasztja, inkább tartson szünetet, és gondolja végig: Mi aggaszt? Mit tehetek? Mikor teszem meg? – Ez csak látszólag időrablás. Már a gondolatban sikeresen megoldott probléma is növeli magabiztosságát, így a korábban elkezdett feladatot is eredményesebben végezheti el.

 

4. Asszimiláció:

Ne a feladatokhoz  próbáljon alkalmazkodni, hanem azokat igazítsa saját képességeihez, igényeihez. A tervezésnél és a kivitelezésnél is távolodjon el az elfogadott gondolkodásmódtól, sémáktól, sztereotípiáktól, előítéletektől. Ha valami túl nagy falatnak ígérkezik, darabolja föl “fogyasztható” tevékenységekre (olyan általános megfogalmazás különben se szerepeljen a listáján, mint pl. a kert “rendbe tétele”, legyen inkább locsolás, gereblyézés, stb.). Ha a tennivaló túl monoton, keressen benne valami játékos kihívást (például úgy meghámozni egy almát, hogy egyetlen szalag legyen a héjából). Önbizalmát ugyanis az növeli leginkább, ha tevékenységei éppen egy kicsivel meghaladják korábbi teljesítményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.