Szextett

Szerző: Kikerics

 

Hogy mikor válik a gyerekünk éretté a szexre? Nincs örökérvényű életkor, az azonban bizonyos: ez az időpont előbb következik be, mint szeretnénk. Vagy mint számítunk rá.

 

Ha mindent jól csináltunk, mostanra kiskamasz gyermekünkkel partneri viszonyt ápolunk. Beszélgetnek velünk mindenféléről, a suliról, talán még a szerelmeikről is. Ez egy ideális eset. Persze könnyen lehet, hogy suli után bevágja a szobája ajtaját és ki tudja mit csinál a számítógépén. Vagy rosszabb.
Szülőként azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk milyen jó volt- vagy lett volna- egy őszinte beszélgetés, a gagyi hetedikes felvilágosító óra helyett valami igazi. Felesleges tiltanunk vagy prédikációkat tartanunk. Emlékezzünk, mi is utáltuk az ’Amíg az én kenyeremet eszed…’, ’Egy tisztességes lány/fiú…’ és a ’Mi időnkben’ kezdetű szólamokat, amikről gyakran gondoltuk, hogy a szüleink maguk sem gondolják őket komolyan. Tehát jussanak eszünkbe és ugyanezzel a lendülettel felejtsük is el őket. Lehetőleg örökre.

 

Gondoljunk arra, hogy mi mit hallottunk volna szívesen. Hogy milyen jó lett volna, ha lehetőségeket kapunk a tiltások helyett, ha nem a barátnőnkkel kellett volna szorongva szökni tini- nőgyógyászatra. (Veregessük vállon magunkat, ha azoknak a szerencsés lányoknak – asszonyoknak táborát gyarapítjuk, akiknek az anyukája volt a kísérője, és aki nem számított romlott életű cafkának, ha gimis korában kimaradt. Sőt, engedélye is volt hozzá.) Hihetjük, hogy gyermekünk az iskolából, a médiából összeszedi mindazt, amire szüksége van. Van is ebben némi igazság, de ne felejtsük: szeretetre vágyunk mindannyian. Lehet, hogy kamasz gyerekünk személyisége jól fejlett és szilárd. Ez esetben a ’Ha szeretsz, lefekszel velem.’ és a ’Nem szeretem az óvszert.’, vagy a ’Mi? Még nem voltál csajjal?’ mondatokat helyén kezeli, de az sem kizárt, hogy belemegy olyan helyzetbe, aktusba, amire még nincs készen. Mert fontos, felnőtt és szeretett akar lenni. És igenis felelősséggel tartozunk érte, bármennyire felnőttnek gondolja is magát és bármennyire annak is látszik.

 

Kötelességünk felvilágosítani anatómiailag. És bár a hormonális fogamzásgátlás tényleg rejt némi veszélyt magában, lássuk be, a korai nagymamaság is. Biztosítsunk lehetőséget lányunknak arra, hogy nőgyógyászhoz mehessen velünk, gyógyszert, hüvelygyűrűt írathasson fel. Vagy mutassuk meg neki az óvszer használatát, magyarázzuk el, hogyan működik a helyi fogamzásgátlás.
Ha szeretnénk szemmel tartani, vagy épp megismerni a szépreményű fiatalembert, hívjuk meg őket magunkhoz. Ismerjük el, hogy ők együtt vannak, kezeljük őket párként és tekintsük őket partnernek. Ezzel felelősséget és lehetőséget adunk nekik, alkalmat biztosítunk arra, hogy saját személyiségük építésében is nagyot lépjenek előre.

 

Fiunk van? Bizony akkor sem fenékig tejfel a helyzet. Lehet, hogy párunk mintaapa és mintapasi, de az sem kizárt, hogy fegyverrel sem tudnánk kényszeríteni arra, hogy őszintén beszéljen a fiával. Talán, mert vele sem beszéltek. És bár igaz, hogy fiúgyermekünk nem eshet teherbe, azért apukának lenni tizenöt évesen ugyanannyira kényelmetlen felállás. Mit tehetünk? Magyarázzuk el, hogy az óvszerhasználat nem kényelem kérdése. (Nyilván, ha allergiás a latexre, ne kényszerítsük, de így is kínáljunk alternatív utakat.) És teljesen mindegy, hogy mit mondanak a többiek…

 

Ja! És a legfontosabb: SZERESSÜK NAGYON!

2 hozzászólás a(z) “Szextett” bejegyzéshez

  1. Sz

    Teljesen egyetértek a leírtakkal, ugyanakkor el kell ismernem, hogy zavarba ejtő, mikor az 5 éves konkrét kérdéseket tesz fel (talán azért mert szemérmes családban nőttem fel)

    [Válasz]

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.