Az első gluténmentes hónap

Forrás: pixabayHihetetlen, de már eltelt egy hónap a dietetikusnál tett látogatásom óta, így már 30 napja próbálom a konyhát gluténmentesen vezetni, gluténmentes ételeket főzni Lyányomnak. A dietetikustól kijőve zsongott a fejem a sok információtól, bennem volt egy nagy adag “Úristen, ezt képtelenség megcsinálni” érzés. Megnézve, hogy most hogy állunk a gluténmentes konyha és étkezés terén nem is értem miért 🙂

Persze vannak nehézségek, amiket még nem sikerült megoldanom:

  • Még át kell gondolnom, hogy hol tartom a gluténmentes eszközöket, liszteket. Jelenleg egy konyhapolc van kijelölve, meg a kamrában egy doboz, de nem túl praktikus az elrendezés. Még azt se sikerült megszoknom, hogy a GM polcról a dolgok átkerültek máshová, sokszor automatikusan odanyúlok értük, aztán jövök rá, hogy máshol kell keresni.
  • A GM sütést most kezdtem el, tartok tőle még rendesen, kicsit frusztrál, hogy ha elrontom, akkor nem a 120 Ft-os búzalisztet dobom ki, hanem a tízszer olyan drága gluténmentes lisztkeveréket. Ezen az se segít, hogy a Lyány fejlett kritikai érzékkel rendelkezik, amit nem rejt véka alá. De amiket eddig készítettem, azok elég jók lettek.
  • Egy hónap alatt még nem állt be a rutin sok mindenben,  még végig kell gondolnom, hogy a gluténmentes mosogatószivacsot visszaraktam-e a helyére, vagy sem.
  • Sok dologról menet közben derül ki, hogy “használat során elveszíti gluténmentes jellegét”. Pl: a búzalisztes muffint konyharuhával takartam le, amit most egyből dobok a szennyesbe, korábban lehet hogy még kéztörlésre használtam volna.

Ami nehéz, és nagyon le tud törni:

  • Mikor kiderül valamiről, hogy erre is külön kell figyelni.
  • Mikor a nagyobbik gyerek nem érti meg, hogy miért nem megyünk fagyizni, sütizni stb. egy adott helyre.
  • A tegnapihoz hasonló esetek: vendégségben voltunk, készültek (ezért ezer hála) Lyányomnak gyümölcsasalátával, én is vittem neki sütit, de láttam, hogy vágyakozva nézni a többi sütit is.
  • Mikor este későn érünk haza – ez ahogy tovább van világos egyre gyakrabban van így – én még főznöm kell, hogy legyen mit ennie az ovódában.
  • Mikor közli, hogy mennyire nem volt finom az ebéd – fura de neki nem állt össze, hogy azt én főzöm. Pedig van hogy egyeztetek vele, mondom, hogy mi lesz holnap, látja a dobozt minden reggel, mégis mintha úgy venné, hogy azt az ovis dadusnéni készítené 🙂 .

A fentiek ellenére, ha össze kéne foglalnom az elmúlt hónapot, pozitív lenne a mérleg. Nem volt könnyű, de közel se volt olyan nehéz, mint amilyenre számítottam!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.