Gluténmentes élet – túl a pánikon

Az első hét – na jó, az az első hét, amikor már végleges lett a dolog, és nem tudtam tovább a szőnyeg alá söpörni a problémát – olvasással telt. Péntekre jutottam el arra a szintre, hogy teljesen összezavarodtam, és összetörtem a feladat nyomasztása alatt. Szerencsére pont aznap délelőttre beszéltünk meg egy időpontot a kórház dietetikusával, Hankai Daniellával (Remélem nem gond, hogy leírtam a nevét). Daniella nagyon kedves volt, felkészült ránk külön, mert annak ellenére, hogy munkájából adódóan napi szinten találkozik gluténmentes életre kényszerülőkkel a mi helyzetünk neki is fejtörést okozott. Meg is beszéltük, hogy hiába találkozik rengeteg beteggel, ránk tuti hogy emlékezni fog, mert ilyen érzékenységi kombinációval még nem futott össze. 

Ahogy a hét folyamán szivacsként szívtam magamba az infókat, kezdett tisztulni a kép, felmerült pár speciális kérdés ezeket megírtam neki emailen, és a személyes találkozásnál végig vettük őket. Persze van továbbra is olyan kérdés, amire ő se tudott megnyugtató választ adni. A legégetőbb számomra a reggeli müzli kiváltása, mert se én nem találtam se a dietetikus nem ismer olyan terméket ami gluténmentes, kukorica sincs benne és müzli/gabonapehely, ja és egy 5 éves gyerek is hajlandó megenni.  A kukoricakeményítő kérdésén is elidőztünk egy keveset, mert a módosított keményítő kérdése nem is olyan egyszerű.

Nagyon jó volt, hogy átbeszéltük a konyhatechnikát is, mert azért egy kezdő lisztérzékeny számára ez se egyértelmű. A teljes elkülönítés szükségességét könnyű megérteni, de nem olyan egyszerű átültetni a mindennapokba, rengeteg kérdést felvet: mit hová rakjak, miből kell külön eszköz, hogy tároljuk a készételt, a hozzávalókat és még biztos hogy lesz egy csomó másik is, ahogy telik az idő.

A kezdeti pánik után, amit erőteljesen megdobott az ovikonyha lemondó nyilatkozata elkezdtem listákat gyártani. Van már listám a jövő heti ovis kajáról, abból készítettem bevásárlólistát, aztán összeírtam, hogy milyen eszközöket kell venni, mi az ami ezekből nagyon sürgős, mi az ami ráér. Van már egy alakuló liszt listám, ami eléggé szűkös, nagyon kevés kukoricamentes gluténmentes liszt van még a piacon, de azért találni ilyet is.

Nagyon jó volt a Daniellával folytatott beszélgetés abból a szempontból is, hogy segített meglátni egy csomó dolognak a jó oldalát. Például, hogy mivel Lányom nem ehet kukoricát így kénytelen vagyok többféle gabonát, pszeudogabonát kipróbálni, amivel változatosabbá tudom tenni az étrendjét. A kukorica nagyon jó dolog a gluténmentes diétában, de könnyű “túl tolni”. Megnyugtatott azzal is, hogy ez egy hosszú folyamat, senki sem várja el, hogy a diagnózis másnapján már teljesen elkülönítetten készítsem a 100%-ban gluténmentes ételeket a gyerekemnek. Ő megmagyarázta hogy mire kell figyelni, ez a cél, és persze minél előbb el kell érni, de ezért vannak a folyamatos ellenőrzések, hogy kiderüljenek a hibák és tudjunk javítani rajta.

Úgyhogy agyő pánik, átálltam problémamegoldó üzemmódra, már készen van a fejemben a jövő heti terv: fakanál, tésztaszűrő és egyéb apróságok beszerzése, gm ebéd-uzsi készítés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.