Babakocsival Budapesten

Az a szerencse ért, hogy be kellett mennem a városba, konkrétan a Déli pályaudvar – Moszkva Szél Kálmán tér környékére, méghozzá úgy hogy vinnem kellett a kisebbik lányomat. Viaskodtam a babakocsi és a hordozó kendő között, de végül a babakocsi nyert, mivel elég sok időt kellett eltöltenem egyes helyeken, és a várakozást kendőben nehezen viseli a kicsi. Így egy hőségriadós péntek reggelen felkerekedtem.

 

Konklúzió: BKV, MÁV próbálkozik, de azért nem ártana egy kicsit jobban, a Széll Kálmán téren siralmas a helyzet, és ott se várj segítséget ahol úgy gondolod, hogy kaphatsz.

A nap eredménye:  babakocsi járműre fel: 5 + 1 x extra magas vonat, járműről le: 5 + 1x extra magas vonat, padkák, sínek, kátyúk: megszámlálhatatlan, lépcső: 15.

Részleteket hajtás után.

 

Mivel a Déliben találkoztam nagymamámmal, ezért logikus volt, hogy vonatra szállok. Így a Budafok-Belváros – Déli pályaudvar távolságot röpke negyedóra alatt letudtam, ez busszal/villamossal kb háromszor ennyi lett volna. Már a vonathoz való eljutás se volt egy egyszerű eset, mert egy ideje rendszeresen “magas” buszok járnak felénk (babakocsis + kisgyerekes szemmel a buszok besorolása a következő: alacsonypadló=szuper, 2 lépcsős=elmegy, 3 lépcsős=ajaj), most “kétlépcsős” jött, kocsi felrak, majd levesz . Irány az aluljáró. Szuper, rámpán is le lehet jutni az aluljáróba, de a sínekhez már csak lépcsőn, nem is kevésen. Babakocsi felcipel, liheg, vár. Új, alacsonpadlós vonat jött, aminek nagyon örültem, felraktam rá a kocsit – mert azért itt is emelni kell egy picit, nem szintben áll meg. Majd jött 15 perces fagyoskodás. Értem én, hogy meleg van, és ha van légkondi akkor használjuk, de miért kell 20 fokot csinálni?! Déliben babakocsi leemel. Találkoztam nagymamámmal, az út első részét letudtuk.
Eredmény: babakocsi járműre fel: 2, járműről le:2, lépcső:1.

 

A Déliből a Moszkva térre kellett eljutni, itt sajnos még nem tudtam, hogy ha a Nagyenyed utcánál szállunk fel a villamosra, akkor nem kell lépcsőzni, így megcéloztuk a lépcsőket. Egy hosszú, két részből álló lépcsőn le az aluljáróba, majd egy kicsit rövidebben fel a villamoshoz. Villamosra fel a babakocsival, le a villamosról a Moszk Széll Kálmán téren. Itt átzötyköltem a gyereket a méter magas járdaszigeteken (akár hányszor erre járok, mindig megfordul a fejemben, hogy vajon eddig hány ember került a 4-6 villamosok alá ezen a kellemesen kialakított végállomáson), és megérkeztünk az OTP-hez.  Ami természetesen nem az akadálymentesített bankfiókok közé tartozott (Széna téri fiók). A bejárathoz 2 lécsőfok vezet, majd bejutva egy újabb 6-8 lépcsőfokból áll, majd még egy. Beléptünkkor a biztonsági őr végigmért, majd hátat fordított. Tudom, hogy nem munkaköri kötelessége, de valahogy mégis fura volt nekem egy kicsit.
Eredmény: babakocsi járműre fel: 1, le: 1, padkák, sínek, kátyúk: megszámlálhatatlan, lépcső: 8.

 

Mivel ügyünk elintézésében 1 óra türelmet kértek, ezért az OTP-be még egyszer vissza kellett menni. Ekkor már ismerősként köszöntöttem a lépcsőket a fiókban. Bármily meglepő a biztonsági őr ekkor is az első alkalomhoz hasonlóan reagálta le a dolgot.
Eredmény: padkák, sínek, kátyúk: megszámlálhatatlan, lépcső: 2×3.

 

Ezután jött a hazaút, amit megint vonattal terveztem megtenni. Itt már bevillant, hogy többet kell gyalogolni, de kevesebb a lépcső ha a villamosról a Nagyenyed utcánál szállok le, így pár lépcsőt megúsztam. A vonathoz érve jött el a nap csúcspontja: nem kedves, alacsonypadlós piros vonat állt a sínen, hanem a megszokott kék, magas lépcsős, szűkajtós. Ha felajánlják, hogy segítenek akkor elfogadom, kérni nem szoktam, megoldom egyedül. Hát ezt nem sikerült. A fel és leszállásnál is segítséget kértem (ezúton is köszönöm a kedves hölgynek, és a tetovált fiatal srácnak), mert el se tudtam képzelni, hogy oldom meg a helyzetet. (Itt szeretnék eloszlatni egy tévhitet, sokan úgy gondolják, hogy a felszállás a nehezebb, emelni kell, stb. de nem, a leszállás sokkal rosszabb: mozog a talaj, lefelé jobban borulhat a gyerek, felfelé ha esünk, akkor én tompítom a dolgot, de ha lefelé esünk, akkor én még súlyosbítom.). Szerencsére ahol leszálltunk nem volt lépcső, így már csak egy buszra kellett felszállni, majd le és otthon voltunk. Hát húzós nap volt, de elintéztünk mindent amit akartunk.
Eredmény:  babakocsi járműre fel: 2 + vonat, le: 2 + vonat, padkák, sínek, kátyúk: megszámlálhatatlan, lépcső: 0.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.