Gluténmetntes élet – első napok

Jó ideje sejtjük, voltak “előjelek”. De az ember lánya már csak olyan, hogy reménykedik, hátha nem az, hátha csak valami mérési hiba, vagy elcserélt vérminta volt az egész. Persze a józan ész mindig közbeszólt, hogy ha 3 egymástól független vizsgálat is azt mutatja, hogy ez bizony cöliákia, akkor felesleges arra várni, hogy majd a negyedik teljesen mást mond.  Többször neki is álltam átgondolni, utána nézni miben fog megváltozni az életünk, ha meg lesz a végső eredmény, de visszarettentett a feladat nagysága – és kicsit kilátástalansága. 

Hát igen, azért nem könnyű egy anyának megbékélni azzal a gondolattal, hogy a gyerekének mostantól élete végéig speciális étrendet kell tartani. Persze, nem a lábát vesztette el, vagy más testrészét, “teljes életet” élhet, de úgy gondolom jár ilyenkor az anyának egy kis idő a kesergésre, és egy kicsit az önsajnálatra is, mert egy 5-6 éves gyerek esetében a nagy feladat rá vár. Persze a család segít, de mondjam meg, hogy mit-hogyan és akkor úgy csinálják. De még én se tudom, hogy MIT-HOGYAN!!!

A végső diagnózis után az első napok a segítség kéréssel telnek. A kórházi dietetikus nagyon kedves és segítőkész, bár elkerekedik a szeme, mikor meghallja, hogy az étrendben nem szerepelhet se glutén, se tojás, se kukorica, se olajosmag. Láthatóan örül, hogy van egy hete a következő megbeszélésig összerakni a dolgokat.

Az oviban persze rögtön továbbítják az orvosi papírt a konyhának, sajnálkoznak, a konyhás néni mondja, hogy most pár hétig ha belefér nézzük át reggelente mit küldtek, nehogy gond legyen. Ez van pénteken. Aztán hétfőn jön a levél a konyhától, hogy ezt így sajnos ők már nem tudják megoldani. Óvoda vezető telefonálgat mindenfelé, próbál segíteni, a konyha is keresgél, hátha máshonnan meg lehet rendelni, de nem megy. Mindenki kedves, segítőkész – láthatóan nem csak mondják, próbálnak segíteni, de nem megy.

Pedig muszáj mennie.

A gyereknek ennie kell.

Reggel, délben, este, egy nap ötször.

Mit csinál ilyenkor az összetört anya, megrázza magát, megpróbálja kihozni a dologból amit ki lehet. Kitalálja, hogy mit főzzön a gyereknek ezentúl nem csak reggelire vacsorára és hétvégére hanem a hét minden napjára. Közben lehet, hogy aktívan sajnálja magát, de majd csak túl teszi magát a dolgon és csinálja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.