Egy megkésett üzenet

Szégyelld magad! – Igen, jól érted. Persze, hogy sajnálom a helyzetedet. Persze, hogy együtt érzek. És te?

Gondoltál azokra, akiknek azzal a maró gondolattal kell tovább élniük mindennapjaikat, hogy sejthették volna, hogy észre kellett volna venniük, hogy ott kellett volna lenniük? Többen vannak, mint gondolnád… Olyanok is, akiket éppen elsodort kicsit az élet, de azért van hely számodra a szívükben.

És most arra a helyre befészkelődött egy hívatlan vendég:  a Fájdalom. Na, majd igyekszünk rossz házigazdának mutatkozni, és elhanyagolni. Akkor talán hamarabb odébbáll.

Mert azt nem tudod befolyásolni, hogy ki tér be hozzád, de azt igen, hogy kit marasztalsz, dédelgetsz, vársz vissza. Ugyanakkor van valaki, akivel nem bánhatsz akárhogy, mert csakis a Te gyengédségedre, figyelmességedre, kedvességedre van utalva.

Nem a sajnálatodra – azt megkapja attól, aki titokban irigy rá. Nem is a rajongásodra, mert akkor torz tükröt tartasz elé. Arra van szüksége, hogy meglássad benne és elvárd tőle azt, amit a neveltetésétől és a körülményektől függetlenül ki tudna hozni magából.

Na ez épp elég kihívás ahhoz, hogy ne maradjon időd azon gondolkodni, hogy el kéne löknöd magadtól…önmagadat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.