Orvoskaland 2

Teljesen kiakadtam.. No nem az ellátáson, műtéten, körülményeken. Nem. A szőke cicán (egyik anyukán), aki a bili tartalmát a mosdóba ürítette! Csak mi választjuk szét a pisilést a fogmosástól??? Persze a bidéből is megtölthetnénk a fogmosópoharat, csak nem szoktuk. Én vagyok háklis?

Az orrmandula műtét rutineljárás volt: 7-kor jelentkezés a betegfelvételen, 8-kor bódító tabletta (alig akarta bevenni a gyerek), 9-kor elvitték, 9:15-kor visszahozták. A leghosszabb a megnyugtatás volt ébredés után, egy órán keresztül bömbölt a gyermekem és még a máskor oly nyugtató cici sem tudta megvigasztalni. Végre elaludtunk egy kicsit, és utána nyugodtan játszott a másik két kisgyerekkel, mintha mi sem történt volna. Az éjszaka volt nagyon fárasztó, mert kétóránként szigorúan itatni kellett a gyerekeket, és mire sikerült visszaaludni már kelni is kellett. A gyerek sem örült ennek.

 

Reggel a doki ígéretéhez híven jött és 8-ra már “kidobott” minket. (Kb egy szempillantás alatt eltűnt a boríték, melyben a honoráriuma volt. Nem hiszem, hogy ez hamarosan változni fog…) A lányomon nem látszott, hogy a műtét különösebben megviselte volna. Vigyázni kellett két hétig, hogy ne szaladozzon, ne kiabáljon, ne sírjon, de a második héten ez már kevésbé sikerült. A kontrollon szerencsére nem kellett végigvárni a 30 embert, aki a dokira várt. Egy perc alatt végzett velünk, igaz azt nem nézte meg javult-e a gyerek hallása, ugyanis a műtétre azért került sor, mert nem volt tökéletes.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.