Egy kicsi mozgás mindenkinek kell! – 1. rész

Az uram egész rendes ember, amikor eleget eszik – szoktam mondogatni az alkoholista férfi asszonyának hanghordozásában. Feltételezem, nem egyedi eset, hogy minden más – mint például a kedvesség, figyelmesség, gyengédség, türelem, stb. – háttérbe szorul, amikor egyik legelemibb szükségletünk, a táplálkozás iránti vágyunk kielégítetlen. (Méltánytalan dolog lenne itt nem megemlíteni, hogy ennek a jelenségnek elméleti hátterét Abraham Maslow, kiváló amerikai pszichológus dolgozta ki.)

A megoldás egyszerűnek tűnik: oda kell figyelnünk testünk jelzéseire, és meg kell adnunk neki, ami jár. Van azonban szervezetünknek olyan rendszere, aminek “éhezéséről” csak túl későn szerzünk tudomást: az ízületeinké. Bármennyi kalciumot veszünk ugyanis magunkhoz, porcszöveteinkbe csak a rendszeres – mindennapi ! – mozgással juthat el. Az ízület kopása, fájdalma, mozgásának beszűkülése csak évekkel, netán évtizedekkel később jelentkezik. Akkor viszont már csak a tünetek enyhítetők. Ezért szükséges naponta 10 percet gimnasztikára szánni. – És még valami: az “Ó, ennél jóval többet sétáltatom a kutyát/kertészkedem…” típusú önfelmentések itt azért nem helyénvalók, mert ízületeink táplálásának másik feltétele a megfelelő vérkeringés. (A gyakorlati nehézségekről bővebben a folytatásban…)

Az az érzésem, többen most jutottak el oda, hogy moralizálással vádoljanak, ezért jobbnak látom “bevallani”, hogy az én életemben is időről időre adódnak olyan élethelyzetek, amikor szüneteltetem a gimnasztikát, de nem szégyellek újrakezdő lenni, és nem ítélem el – irigykedve – Rubint Rékát, aki terhessége utolsó napjáig tornázott. (A szoptatós időszakról nem szól a fáma…)

Folyt.köv.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.