Egyéb kategória bejegyzései

Ide tartozik minden olyan cikk, bejegyzés, ami nem sorolható be egyik kategóriába sem. Ezt csak akkor szabad használni, ha nagyon muszáj.

Első (második) hét után

Nagyon gyorsan repülnek a napok, mire észbe kaptam, már túl vagyunk a második ételhordós héten is.  Az első héten kiderült, hogy képtelen vagyok minden napra egy teljes menüt megfőzni, mert egyrészt meglehetősen nagy munka, másrészt képtelenség akkorka adagokat főzni, hogy ne maradjon. Így a második hétre már más taktikát választottam, vagy a leves, vagy a főétel ugyanaz, így csak egy-, körettel max kétfélét kell főznöm. A hétfőt sikerült a vasárnapi ebéd maradékából megoldani, ami külön könnyebbség.

Egyetlen gondot az jelenti, hogyha nem ízlik a gyereknek valamelyik étel, akkor sincs más, másnap is azzal kell kibírnia. De ez van, eddig se válogathatott, kapott valamit, vagy megette, vagy nem. Na, jó egy kicsit dühítőbb visszahallani, hogy a vadasból nem evett semmit, mikor dolgoztam vele nem keveset, mint amikor azt hallom, hogy nem volt finom az ebéd. De ugyanakkor az esti “mi volt a jó a napodban” kérdésre adott, finom volt az ebéd is sokkal többet jelent, mint korábban.

Szóval a második heti menü, hátha segít valakinek a dolog: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Gluténmetntes élet – első napok

Jó ideje sejtjük, voltak “előjelek”. De az ember lánya már csak olyan, hogy reménykedik, hátha nem az, hátha csak valami mérési hiba, vagy elcserélt vérminta volt az egész. Persze a józan ész mindig közbeszólt, hogy ha 3 egymástól független vizsgálat is azt mutatja, hogy ez bizony cöliákia, akkor felesleges arra várni, hogy majd a negyedik teljesen mást mond.  Többször neki is álltam átgondolni, utána nézni miben fog megváltozni az életünk, ha meg lesz a végső eredmény, de visszarettentett a feladat nagysága – és kicsit kilátástalansága.  Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Segítség és hála

Mai napra több kérdésből is választhatok, mindegyik ugyanazt a kérdést járja körül: Mi az amiért mások köszönetet mondanak nekem? vagy Mivel szeretsz segíteni embereknek? vagy Mi az (a munka) amit boldogan megtennél másokért akkor is ha nem fizetnének érte? (Az eredei kérdések angolul: What do people thank you for? / What do you love helping people with?/ What would you be happy and excited to help others with even if you didn’t get paid?)

Hát, igen senki nem mondta, hogy könnyű lesz megválaszolni a kérdéseket. Ezek a kérdések egy teljesen más megközelítést kívánnak tőlem, mint amit megszoktam, mint amiben felnőttem. Még választani is nehéz!

Miért mondanak nekem köszönetet? Jelenleg azért hogy főzök, mosok, takarítok. Esetleg hogy néha okosakat mondok. Ezek azok a tevékenységek, amik általában fel se tünnek az embereknek, és csak a hiányuk az észrevehető. És ezek azok a tevékenységek, amiket rajtam kívül még sok-sok ezer, millió nő és férfi megtesz mindennap, anélkül, hogy köszönetet várna el érte. Persze jól esik, ha kapunk!

Mivel szeretek segíteni az embereknek? Azt a fajta segítséget szeretem, ami a ‘Ne halat adj, hanem hálót’ elvet követi. Nagyon könnyű megmondani az embereknek a tutit, de általában a problémájuk kis szeletét látjuk, így szerintem csak megoldási lehetőségeket lehet felkínálni segítségként, amelyből az illető majd maga választ.

Mi az a tevékenység, amit még fizetség nélkül is szívesen végeznék, ha segíthetnék vele embereken? Szervezkednék szívesen egy non-profit szervezetben, ha a szervezet célja, eszmeisége megfelelne. Rendszerekben tudok gondolkodni, szeretem ha valami jól működik, egy segítő folyamat megszervezése meg tudná adni azt a jutalmat, ami motiválna.

Ahogy visszaolvasom a válaszokat, a harmadik kérdés áll hozzám legközelebb, és azt hiszem jelenleg ennek a végig gondolása segít előre lépni.

 

Fly-lady

http://www.freeimageslive.com/galleries/home/bathroom/pics/cleaning.jpg

Takarítani muszáj, akár tetszik, akár nem, de ez így van. Ha van rá pénzünk akkor megoldhatjuk a munka nehezét segítséggel, de bizonyos feladatokat akkor sem úszunk meg. Nem hiszem hogy találunk olyan takarítónőt, aki hajlandó  a lomtalanítást helyettünk megcsinálni. Vagy ha igen, akkor lehet hogy olyan is megy, amit meg szerettünk volna tartani.

 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kerti elmaradások

Régóta nem meséltem arról, mi történik a kertünkben. Ennek két oka is volt, szinte semmit nem csináltam, győzött a természetes lustaság, és amit esetleg csináltam azt meg szintén azonos okból nem írtam meg :-).

 

Persze azért történt egys-más a kertünk táján az elmúlt egy hónapban….
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Zepter és a nagymama

mai magyar népmese

 

Hol volt, hol nem volt élt Magyarországon egy nagymama. Benne járt már a korban, jó pár dolgot megélt az elmúlt 89 évben, háborút, békét, forradalmat, rendszerváltást, válságot. Történt egyszer, hogy ennek a nagymamának csörgött a telefonja. Kedves női hang hívta, jöjjön látogasson el hozzá, nem kell ajándékot vinni, sőt még ő kap majd, ha elmegy. Mivel a nagymamák szeretik az ajándékokat, és a kedves hangú hölgyek általában a valóságban is kedvesek, úgy döntött, hogy elfogadja a meghívást, és elmegy.

 

Bepakolta a táskáját, kis víz, kis keksz, hosszú az út a Váci út 191-ig, és útra kelt. Gyalog ment, majd metróra szállt, átkelt a városon, el is fáradt míg odaért.

 

Amikor megérkezett kedvesen fogadták, leültették, megkérdezték hogy van, milye fáj. Mivel nagymama szeret  beszélgetni, elmondta, hogy itt fáj, ott fáj, és hát nem is olyan friss már reggelente, mint anno lánykorában. A kedves hangú hölgy a valóságban is kedves volt, meghallgatta, és varázskalapjából előhúzott egy csodalámpát, hogy ez minden bajon segít, ha nagymama ezzel kezeli a hátát, az kiegyenesedik, és nem fáj majd se itt, se ott. Nagymama mondta, hogy neki is van ilyen csodalámpása, nem kér még egyett, ő csak azért jött, mert azt mondták, kap ajándékot, és hát úgy is ráért.

 

De a kedves hölgy, kedvesen erősködött, hogy ez a csodalámpa sokkal csodálatosabb, mint ami nagymamának van, vegye csak meg.

 

Nagymama mondta, hogy nincs egy lapos buznyákja se, nem szeretne lámpát venni.

 

A kedves hölgy győzködte, hogy ő ezt a csodalámpát, most a nagymamának, mert látja hogy milyen nagy szüksége lenne rá, nagyon olcsón odaadja.

 

De nagymamának tényleg nem volt egy lapos buznyákja se.

 

A kedves hölgy gondolkodott, és oda hívta kedves ismerősét, egy kedves jóvágású fiatalembert, aki szintén megkérdezte, hogy van a nagymama. Nagymama elmesélte neki is, hogy hol fáj, és elmondta, hogy neki nincs semmi pénze arra, hogy most csodalámpát vegyen.

 

A kedves hölgy és a kedves fiatalember kitalálta, hogy nem kell, hogy nagymamának most legyen pénze, hiszen nyugdíjat kap (szinte)minden holdtöltekor, részletre is megveheti!

 

Nagymama még így is húzódozott, de  a kedves hölgy, nagyon határozottan elővett egy papírt, majd még egyet, kitöltötte, nagymamának nem volt semmi dolga, mint aláírni mindkettőt.

 

Nagymama így is tett. Így lett 89 évesen egy második csodalámpa és egy 4 évre szóló áruhitel (boldog?) tulajdonosa.

 

Boldogan élt, míg az első részletet be nem kellett fizetni….

 

 

Új év – új fogadalom?

Nagyon sokan kezdik úgy az új évet, hogy megfogadják hogy most aztán leszoknak, lefogynak, elhagyják, összejönnek, megváltoznak, nem változnak, sikeresek lesznek, rendet raknak a fejükben, az asztalukon. A lista tetszés szerint folytatható, mindig van mit megfogadni, mert soha sem vagyunk elégedettek magunkkal és a világgal magunk körül. És ha már fogadalom akkor a legjobb valami dátumhoz kötni, például a január 1-i naphoz. Amúgy is sok változást hoz mindig ez a nap az életünkben, törvények veszítik hatályukat, lépnek életbe, lecseréljük a naptárat és sokan úgy gondolják, hogy az életüket is – ha nem is teljesen lecserélik, – de megváltoztatják. Van értelme?

Jó kérdés. A legtöbb fogadalom csak pár napig tart, esetleg egy hétig. Mit rontunk el, mit kéne másként csinálni? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Legdurvabb

Tudom nem egészséges, de mi szeretünk McDonald’s-ba járni.

Kb. havonta egyszer meg a lányaink is kapnak valamit a “krumplis boltban”. De azon teljesen ledöbbentem, mikor az egyévesnek a cumiban odaadták a kólát…..

Törésvonal

Voltál már úgy, hogy eltolt magától a teste, hogy az illata nem kedves már? Hogy csak a létezése dühít, az életedbe pottyant folt, a tehetetlenséged dühe? Hogy legszívesebben szanaszét szórtál volna mindent, szakadt fehérneműbe és lyukas zokniba rejtve minden dühödet?
Talán nem ismered ezt a boldogtalan, végeláthatatlan kilátástalanságot. Talán mindig szereted az embert, akit melléd rendeltek… talán te sosem érzed, hogy lakat alá rejtetted lelked kincseit. S ha nem érzed, a boldog tudatlanokhoz tartozol, kiknek a szerelem könny- és csíramentes vattacukor, ragadós és elomlós, színei köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. (Vagy vannak, de ne térjünk el lényegesen a tárgytól)

 

Amikor úgy ébredsz, hogy már megint egy nap, amelyiken le kell mondanod valamiről, már nem veszed észre, hogy talán egy kaput tényleg ő zárt be, de a többit te magad. Amikor észreveszed, hogy újabb hét telt el szeretetlenül, nem gondolsz rá, hogy a boldogtalan hiány nem távolság kérdése és nem csak neked fáj. Amikor a szeretkezéseitek lihegése távolba hangzó sűrű homály csak, eszedbe sem jut, hogy ágyéka duzzadó folyó, s talán másnál keresheti meg forrását. Csak élsz és szenvedsz.

 

És nem veszitek észre, hogy lassan már csak az életetek tartozik össze, de utatok és szívetek nem. Szólhatnál… és szólhatna ő is. Talán szóltál is. Talán nem is egyszer. Talán tisztábban már nem is tudod mondani, mert szókincsed tehetetlen toporzékolása sem készteti változásra. Dühös vagy. És csalódott. És már nem bízol semmiben. Kiapadnak az ajkaid és nincsenek többé szavak. Szilánkosra tört mennyország csak az élet, a réseken át szűrődik ki minduntalan a valóság. Eltört. Eltörött. Eltörtél.

És hidd el, nincs vége, ha még nem akarod. Mert mindenhonnan van visszaút. Nem lesz sárga kövekkel kirakva. Szirteket kell megmásznod. Meredélyekkel szembenézned. Csukott szemmel zuhanni a semmibe. És csak akkor megy, ha veled indul ő is.
Ő időben megérkezik. Te nem rovod fel a késést. Szőrtelenítesz, bármilyen fáradt vagy is. Ő észreveszi a változásaid. Kényszerítitek egymást a beszédre. Felfénylik a remény. És bármennyire fáj is, hinned kell. Hogy érted és érte, értetek… érdemes.