ápr

26

mai magyar népmese

 

Hol volt, hol nem volt élt Magyarországon egy nagymama. Benne járt már a korban, jó pár dolgot megélt az elmúlt 89 évben, háborút, békét, forradalmat, rendszerváltást, válságot. Történt egyszer, hogy ennek a nagymamának csörgött a telefonja. Kedves női hang hívta, jöjjön látogasson el hozzá, nem kell ajándékot vinni, sőt még ő kap majd, ha elmegy. Mivel a nagymamák szeretik az ajándékokat, és a kedves hangú hölgyek általában a valóságban is kedvesek, úgy döntött, hogy elfogadja a meghívást, és elmegy.

 

Bepakolta a táskáját, kis víz, kis keksz, hosszú az út a Váci út 191-ig, és útra kelt. Gyalog ment, majd metróra szállt, átkelt a városon, el is fáradt míg odaért.

 

Amikor megérkezett kedvesen fogadták, leültették, megkérdezték hogy van, milye fáj. Mivel nagymama szeret  beszélgetni, elmondta, hogy itt fáj, ott fáj, és hát nem is olyan friss már reggelente, mint anno lánykorában. A kedves hangú hölgy a valóságban is kedves volt, meghallgatta, és varázskalapjából előhúzott egy csodalámpát, hogy ez minden bajon segít, ha nagymama ezzel kezeli a hátát, az kiegyenesedik, és nem fáj majd se itt, se ott. Nagymama mondta, hogy neki is van ilyen csodalámpása, nem kér még egyett, ő csak azért jött, mert azt mondták, kap ajándékot, és hát úgy is ráért.

 

De a kedves hölgy, kedvesen erősködött, hogy ez a csodalámpa sokkal csodálatosabb, mint ami nagymamának van, vegye csak meg.

 

Nagymama mondta, hogy nincs egy lapos buznyákja se, nem szeretne lámpát venni.

 

A kedves hölgy győzködte, hogy ő ezt a csodalámpát, most a nagymamának, mert látja hogy milyen nagy szüksége lenne rá, nagyon olcsón odaadja.

 

De nagymamának tényleg nem volt egy lapos buznyákja se.

 

A kedves hölgy gondolkodott, és oda hívta kedves ismerősét, egy kedves jóvágású fiatalembert, aki szintén megkérdezte, hogy van a nagymama. Nagymama elmesélte neki is, hogy hol fáj, és elmondta, hogy neki nincs semmi pénze arra, hogy most csodalámpát vegyen.

 

A kedves hölgy és a kedves fiatalember kitalálta, hogy nem kell, hogy nagymamának most legyen pénze, hiszen nyugdíjat kap (szinte)minden holdtöltekor, részletre is megveheti!

 

Nagymama még így is húzódozott, de  a kedves hölgy, nagyon határozottan elővett egy papírt, majd még egyet, kitöltötte, nagymamának nem volt semmi dolga, mint aláírni mindkettőt.

 

Nagymama így is tett. Így lett 89 évesen egy második csodalámpa és egy 4 évre szóló áruhitel (boldog?) tulajdonosa.

 

Boldogan élt, míg az első részletet be nem kellett fizetni….

 

 

ápr

25

Nem tudom hova lett. Korábban se volt túl sok, de most úgy kell összekapargatnom egy keveset. Az önbizalmamról van szó. Konkrétan annak is egy speciális fajtájáról, arról ami ahhoz kell, hogy munkába álljak.  Tovább olvasom »

ápr

23

Mostanában túl sok mindent nem csináltam a kertben, nem mintha nem lett volna mit, de betegek voltunk, hol én, hol a gyerkőcök, hol mindannyian. Szerencsére a természet tudja a dolgát, a fák szépen virágoznak, elvirágoztak, palánták még nincsenek, a fű meg nő. Így hát tegnap párom füvet nyírt. A fejét vakarva kérdezte, hogy mi is volt amit a cseresznye fa alá ültettünk, mert hát ugye… Én persze a szívemhez kaptam, csak nem nyírta le a frissen ültetett ribizlibokromat?!

Tovább olvasom »

ápr

08

Akinek kertje van, az tudja, hogy nyáron locsolni muszáj! És a locsoláshoz víz kell, másként nem megy. Lehet locsolni esővízzel, az a legolcsóbb, csak nagy dézsák, hordók kellenek, amiben összegyűlik az égi áldás. De tavaly nyáron Tovább olvasom »

ápr

06

Végre esett! Igen, most nagyon örültem a ma éjjeli esőnek, mert már nagyon szomjas volt a föld. Pillanatok alatt fel is száradt a föld, pedig elég sok víz lejött az égből. Most a levegőnek kellemes esőszaga van, és szinte látni ahogy a növények nekiindultak a növekedésnek. Nagyon kellett már ez az eső.

ápr

02

Ne várja senki, hogy most aztán megtudja a tutit! :-) Nem fogom elmagyarázni, hogy melyik fát, bokrot mikor és hogyan metszünk, leginkább azért nem, mert még én se tudom pontosan, még csak most tanulom a dolgot. Tovább olvasom »

márc

31

Megörököltem a kertet. Sajnos szó szerint. Apu nagyon szerette, mindig volt friss zöldség, még fólia sátrunk is volt paprikával, zsenge retekkel, salátával, uborkával. Húsvétkor a sonka és főtt tojás mellé saját kertben szedett retket ettünk, zöldhagymával. A zöldség ágyások mellett gyümölcs fák álltak, vagy a gyümölcsfák között voltak a zöldségágyások, nézőpont kérdése. Gyerekként szerettem is meg utáltam is a dolgot.  Tovább olvasom »

márc

29

Tavaly sokat dolgoztam vele, megfordult a fejemben, hogy idén hagyom a fenébe. Nem kell locsolni, gazolni. Nincs gond, ha elmegyünk pár napra. Nincs dühöngés ha nem terem semmi, és nincs azzal se gond, ha nagyon sok terem valamiből. Veszek annyi zöldséget amennyit megeszünk. Pont elég a sok gyümölcsfa. Persze, a saját termelésű paradicsomnak nincs párja, és a patiszon is milyen szépen termett… Tovább olvasom »

feb

08

avagy a tündérkrém esete

 

Nem szeretek hazudni, a gyerekemnek főleg nem, de van amikor muszáj. Vagy fene tudja, hogy annak minősül-e az, amikor az ember Jézuskáról, angyalokról, tündérekről mesél. Vagy az még a mese kategóriája, és megbocsátható? És az minek minősül, amikor egy nem létező lénynek tulajdonítunk valamilyen tárgyat? Csak hogy érthető legyek, elmesélem a sztorit:

 

Tovább olvasom »

feb

02

Tegnap bajban voltam. Fél 12-kor még a közért felé tartottam, és ötletem se volt, hogy mit fogok ebédelni. Vehettem volna egy mélyhűtött pizzát, egyszer-egyszer meg lehet enni (bár amit én sütök az ezerszer jobb), vagy ehettem volna szendvicset – bár nagyon nem szeretem, még reggelire is csak jobb híján eszem. Végül vettem egy zacskó fagyasztott zöldségkeveréket, és reménykedtem, hogy hazáig eszembe jut valami. Eszembe jutott:

Tovább olvasom »